Reggel fél 5-kor eleredt az eső. Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő
kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett. (…)
A 13 tábornok Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő,
Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos,
Leininger- Westerburg Károly, Nagysándor József ,
Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly
méltósággal viselte a kivégzést.
A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de
keményen lépkedtek a vesztőhelyre.
Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű
volt.
TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.
Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY:
Őt AULICH LAJOS követte.
LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon
magas ember volt.
Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190
centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett
fojtania.
GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen
ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúz-
hatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.
A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező
hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.
A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET
és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.
