Búcsúzunk

 

Gubody Sándor

Péntek reggel az aulában ott a fekete drapéria, rajta a fotó egy idézettel és nyújtózkodó lánggal égő gyertyák sora. A gyerekek körbeállják, beszélgetnek, -hiányolják őt.
A kollégákkal tanítás után élményeket idézünk, kinek, milyen emléke van róla?

A Comenius nemzetközi művészeti program országhatárokat átlépő sikereit vele éltük meg. A 100 éves Petőfi Iskola szép boltíves ablakai, nyitott fedélszékes díszterme után, az új számítógép terem, az ő igazgatása alatt készült el. Amikor már rég nem itt tanító barát válaszol soraimra, hálásan emlékezik az esti gimnáziumra, amit Sándor szorgalmazott, a büszke érettségizők hadáról nem is szólva. Általa lett hagyományteremtő júniusban a végzősök fáklyás felvonulása.
Emlegetjük a tantestületi kirándulások megannyi humorát, és azt, hogy ő volt a vendéglátónk. Mindig adakozó volt, sok diák juthatott így el kirándulásokra, táborokba. Támogatta az iskola érdekeit, mint városi képviselő. Jóízűen adta elő horgászkalandjait, befőzési ötleteit. Hiányolni fogjuk remek salátáit a tantestületi ebédekről, és a Milka csokit a törtek tanításakor.
A Cementgyárban dolgozott üzemmérnökként, majd műszaki tanár végzettséget szerzett, és sikeres pályázata után, 13 évig volt iskolaigazgató, majd az iskolák összevonása után kollégánk. Sok diák hálás matematika, fizika tudásának átadásáért, korrepetálásai hozzá segítették őket a sikeres felvételikhez.
Búcsúznak a diákok, a kollégák.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük